Bakonypéterd
A néhány száz fős lélekszámú Bakonypéterd a Sokorói-dombság délkeleti szélén, a Bakony-hegység alján, a Győrt Veszprémmel összekötő 82-es főközlekedési út mentén fekvő, egyutcás falu. Románd felől egy 2 km-es aszfaltos úton is megközelíthető, ami lerövidíti a környező szőlőhegyekre vezető utat. Az ásatások során feltárt leletek alapján az emberi élet nyomai már a késő bronzkor elején megtalálhatók. Péterd első okleveles említését 1357-ből ismerjük, amikor Peturdnak nevezték. A középkorban a Pannonhalmi Bencés Apátság és az egytelkes nemesek közös birtoka volt. 1544-ben a török háború idején elnéptelenedett, 1675-ben megkísérelték ismételt betelepítését. A talaj nagyobb része agyagos, közepes minőségű, szőlő és gyümölcs termesztésére kiváló. A keskeny, vizenyős rétektől és nagyobb területet elfoglaló szőlőktől eltekintve, területének legnagyobb része szántóföld. Legmagasabb pontja a 236 m-es Péterdi-hegy. A falun folyik keresztül a Bornát-ér, amely az év nagyobb részében időszakos vízfolyás. Fényes Elek 1851-es leírása már megemlíti, hogy a községnek „jó bora van". A meghatározó foglalkozási ág továbbra is a mezőgazdaság, a szőlészet és a borászat. Nagyon szép régi pincesort találunk a lankás szőlőhegyen, ahol a kisparcellás boros gazdák várják a turistákat. Római katolikus temploma 1817-ben, klasszicista stílusban épült, ma is a település egyik legfontosabb közösségi helye, néhány éve sikerült felújítani tetőszerkezetét. A győri agglomerációs gyűrű telítődése folytán a közelmúltban megindult a letelepedési kedv a faluban. Az itt élő közösség egyre többször erősíti összetartozását helyi rendezvényeken, amit nemcsak a jelenlegi lakosok értékelnek, de szép számmal térnek vissza látogatóba a faluból elszármazottak is.
http://bakonypeterd.hu/