Ravazd

Az ősi település a Sokorói-dombságban, Pannonhalmától 4 km-re, a borvidék délkeleti részén he­lyezkedik el. Nevének eredete fel­tehetően a személynévként is használt magyar ravasz (róka) főnévre vezethető vissza. Mások szerint az 1093. évi össze­írásban szerepel egy itt lakott, Ravazd nevű ember. Régészeti kutatások kimutatták, hogy a kör­nyéken jelentős avar és római települések voltak, Győrből jövet a jobbra eső Packalló-völgyet a rómaiak üdülőterületnek használták. E vi­dék Szent László király adományaként került a Pannonhalmi Bencés Apátság birtokába. Összeírások említik Szent Villebald templomát, amely a XIX. századig a falu melletti Pán­dzsa-patak jobb partján lévő dombon állt, rekonstruált alapjait ma is megtaláljuk. Az 1827-ben épí­tett új templomnak már Szent Mártont választották védő­szentjeként. A történelem során a falut szőlőművelők és kádármesterek lakták. A szőlőhegyen csendesen meghúzódó pincékben a kisparcellás magántermelők ma is finom borokat készítenek, melyek közül ki kell emelnünk azt a kiváló „hagyományos” vörösbort, amit otelló szőlőből erjesztenek. Ez a szőlőfajta ma már nem szerepel a „hivatalos” lajstromokon, de hagyománytiszteletből, helyi civil szervezetként az Otelló Baráti Kör tovább élteti és telepíti, sőt minden évben hangulatos fesztivál keretében megünnepli ezt a finom tájbort.
A falut Veszprém felé elhagyva találjuk a Béla Kutat. A forrás felett kis, négy­szögletes alakú barokk építményt emeltek. A forrásról IV. Béla király oklevele is említést tesz. A falu nyugati részén, a löszbe vájt „Lukashorgon”, csodálatos erdei úton, átmehetünk Sokoró­pátkára és Tényőre. Az erdőség Tájvédelmi Körzet, sok ritka növény és állatfaj természetes élő­helye. A helyi erdőgazdaság erdei iskolát hozott létre és tanösvényt alakított ki.

http://ravazd.hu/